Január 4. Braille-írás Világnapja
A Braille-írás vagy Braille-ABC egy speciális technikát alkalmazó ábécé, amelyet a francia
Louis Braille talált ki
1821-ben a vak emberek számára. Segítségével lehetővé vált a vakok számára is az írás és olvasás elsajátítása.
Január 6. Vízkereszt vagy Háromkirályok napja
Vízkereszt a „karácsonyi tizenketted” (12 napos ünnep) zárónapja. (Innen az ünnep angol neve:Twelfthday, Tizenkettedik nap”), a karácsonyi ünnepkör befejező napja és a farsangi időszak kezdete.
Forrás: http://www.erzsebetrosta.hu/
A vízkereszt, a húsvét és a karácsony mellett, a három
legnagyobb és legősibb keresztény ünnepek egyike. Az egyház három titkot
ünnepel ezen a napon: Jézus Krisztus először mutatkozott meg a pogányok
előtt; először nyilvánította ki istenfiúságát, amikor
megkeresztelkedett a Jordán folyó vízében; és ekkor hajtotta végre első
csodáját is a galileai Kánában, amikor egy menyegzőn anyja kérésére
borrá változtatta a vizet.
A keresztény hívek
vízkereszt napján, bontják le a karácsonyfát, és ekkor veszi kezdetét a
farsangi báli szezon. A római katolikus templomokban ezen a napon vizet
és tömjént szentelnek. A víz megszentelésének, azaz megkeresztelésének
szertartásából ered a magyar vízkereszt elnevezés is. A felszentelt pap
által megáldott vízről azt mondják, hogy egész évben nem romlik meg. A
templomban megszentelt vízből abban a hitben visznek haza, hogy ha
kortyolnak belőle, a ház valamennyi lakóját elkerüli a torokfájás. Ilyen
szentelt vízzel áldották meg a házakat, az ólakat, a vetőmagokat és az
állatokat. Szentelt vizet hintettek a bölcsőre, a menyasszonyi koszorúra
és a halott koporsójára is, sőt a kutakba is locsoltak belőle, hogy a
vize tiszta maradjon, ne zavarosodjon meg. Szentelt vízzel védekeztek a
dögvész és a mérges férgek ellen. Ha a házszentelést felesketett pap
végzi, ténykedéséért lélekpénz jár.
Székelyföldön a
ceremóniát végző papot gyertyával kísérték a kapuig, hogy abban az évben
magasra nőjön a kender.Az írek vízkereszt napján a gyermekek szemeit
hering farkával dörzsölték be, hogy egészségesek legyenek az év
hátralévő részében. A karácsonyi dekorációk vízkereszt előtti leszedését
balszerencsésnek tartják, míg az angolok úgy vélik, hogy a vízkereszt
után is feldíszítve maradt karácsonyfa hoz szerencsétlenséget a házra.
Kép forrása:
Kincsek és kacatok óvodáknak, szülőknek, gyerekeknek
Január 18. Hóemberek világnapja
Tóth Anna: A titokzatos hóember
Nagyon szép völgyben lakunk. A hegyek úgy ölelik át a kis falut, ahogyan anyuék szoktak bennünket, gyerekeket.
Most, hogy sok hó esett, öcsémmel, Marcival a szobánk ablaka
elé felállítottunk egy hóembert. Nagy pocakja és szép egyenes tartása jó
étvágyú, gazdag emberre hasonlítana, ha fején nem éktelenkedne az az
öreg lyukas fazék. Szemei a fáskamrában talált legcsillogóbb
széndarabkából vannak. Egyedül sárgarépa orra vöröses színe árulkodik
arról, hogy hideg lehet egész nap az udvarunkon álldogálni. Ez a hóember
nem akármilyen... Ilyen nincs még egy a Földön. Elárulom, hogy ez egy
TITOKZATOS HÓEMBER!
Minden reggel, amikor felébredünk,
odaszaladunk az ablakhoz, hogy megnézzük, ott van-e még a hóember orra a
helyén. Ugyanis mindennap eltűnik.
– Nézd, most sincs ott! – mondta kisöcsém bosszúsan.
– Öltözzünk fel, és menjünk ki az udvarra, hátha csak leesett, és eltakarja a hó.
Mikor kiszaladtunk a kertbe, körbejártuk a hóembert, de nem találtunk semmit.
– Elmondanád, hol van az a szép sárgarépa orrod, amit tegnap kaptál? –
kérdeztem csípőre tett kézzel, s közben haragosan ráncoltam homlokomat.
Marcira
néztem, és láttam, hogy engem utánozva ő is csípőre tette a kezét, és a
nagyobb hatás kedvéért néhányat dobbantott a ropogós hóba a lábával.
– Az volt a legszebb sárgarépa az összes közül! Miért nem vigyáztál rá?
A hóember dacosan állt tovább, és nem válaszolt.
– Na jó, még utoljára hozunk egy másik orrocskát neked, de ha erre sem vigyázol, nem kapsz többet!
Leszaladtunk a pincébe, és a ládából kiválasztottunk egy szép hosszú sárgarépát.
– Marci! Ma éjjel lesben állunk az ablaknál. Meg kell tudnunk, mi ez a nagy titok.
Éjszaka le sem vettük a szemünket a hóemberről. A Hold éppen
rávilágított, és láttuk, hogy sárgarépa orra még ott van a helyén.
Amikor már azt hittük, hogy nem történik semmi, hirtelen egy árnyék
átugrott a kerítésen. Óvatosan körülnézett, és egyre jobban közeledett a
hóember felé. Az árnyéknak hosszú vékony lábai voltak, s mögötte néhány
lépésnyire egy kicsi, gömbölyű valami ugrándozva kísérte.
Lélegzet-visszafojtva figyeltük, mi lehet az.
Aztán láttuk, ahogy az a valami felágaskodik, és szájával kiemeli a
helyéről a hóember orrát. Miután letette a hóra, a kis gombóccal
megosztva jó étvággyal megették a sárgarépát.
– Nézd, Marci, egy őzike! – suttogtam öcsém fülébe – De ki az ott mellette?
– Nem látod, hogy milyen hosszú fülei vannak? – súgta vissza Marci.
– Tényleg! Ez egy nyuszika! Mennyire éhesek lehetnek, hogyha
bemerészkednek idáig. Ki kellene találni valamit, hogy még több
ennivalót kapjanak.
Másnap korán felébredtünk. Amikor
újabb sárgarépát szerettünk volna a hóemberre tenni, a fején levő lyukas
fazék nagyot kondult.
A fa mögé szaladtunk, és onnan lestük, hogy mi lehet az.
Aztán a lukon kikukucskált egy cinegemadár. Biztos ott húzódott meg
éjszakára a nagy hideg elől. Bent a fazék belsejében nem fújhatta a
szél, és egy kicsit melegedhetett is.
– Adjunk enni a madárkának is!
Bementünk a házba, és elővettünk két vékonyra vágott szalonnabőrkét.
– Ez jó lesz szemöldöknek a hóemberre. Amikor a cinege megéhezik,
néhányat belecsíp a szalonnába, és már lesz, ami melegítse. De a
hóembernek mégsem lehet több orra! Mit csináljunk?
– Mi lenne, ha kettévágnánk egy almát, és két piros fület készítenénk belőle? – kérdezte izgatottan Marci.
– Igazad van. És vághatnánk hosszú csíkokra káposztalevelet. Az lehetne a szakálla.
– És, ha a fazék alá tennénk szénát, mintha haja lenne a hóembernek? Az jobban melegítené a kismadarat.
Gyorsan munkához láttunk. Amikor elkészültünk mindennel, észrevettük,
hogy a cinege rászállt a fazékon talált bejáratra, aztán hirtelen
elrepült.
– Lehet, hogy nem tetszik neki az új fészek? – kérdeztem aggódva.
De néhány perc elteltével a kismadár megérkezett, és magával hozta a párját is.
Vidáman csicseregtek, és nagyon boldogok voltak, hogy rátaláltak az igazi otthonukra.
A hóemberről azóta is minden reggelre eltűnnek a zöldségek, de most már
nem titok, hogy hozzánk jár lakmározni a nyuszi az őzikével
Forrás: http://www.operencia.com/
Január 22. Vince napja
Forrás: Kerekítő
A Szent Vincéhez kötődő hagyomány a Villányi borvidékhez közeli
Drávaszögből terjedt el. A szőlősgazdák a Vince-nap időjárásából és a
metszett “vincevesszők” állapotából jósolták a szüret gazdagságát. A
vesszőket üvegbe, melegbe tették, s várták, hogy kihajtson. Ha sok rügy
hajt ki, akkor
bőségesen lesz bor, ha nem, akkor szomjazás várható...
Vince napján a szőlőtermelők figyelték az időjárást.
Szép, napos idő esetén jó, ellenkező esetben rossz bortermésre jósoltak.
Mondókák
Hogyha szépen fénylik Vince,
Megtelik borral a pince.
Fényes Vince, tele pince.
Ködös Vince, üres pince.
Ha fénylik Vince, megtelik a pince.
Ha csepeg, csurog, kevés lesz borod.
Vince, ki a borok szentje: a telet tanítja rendre.
Mint a jó borok a hideget, Vince úgy győzi le a telet.
Ha szent Vintze napja fénylik, meg-telik a pintze, és sok jó bort várhatni.
Ha megcsordul a Vince, tele lesz a pince.
Régi igazság ez. Igaz-e, jó Vince?
Most, hogy ünnepeljük névnapodon Vincét,
Telj meg áldással Te, s csorduljon meg pincéd.
Magyar kultúra napja
A kézirat szerint Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon fejezte be a
Himnusz megírását. Erre az eseményre emlékezve 1989 óta január 22-én
ünnepeljük A MAGYAR KULTÚRA NAPJÁT. Ezen napon tüntetik ki a
pedagógusokat is 1993 óta.
